Bevezetés

Volt, aki azzal jött edzésre, hogy mi nem is gyakorlunk éles karddal egymás ellen?! Merthogy ők csak úgy gyakorolnak. Erre válaszoltam, hogy akkor húzza ki a kardját és gyakoroljunk szabad harcot éles karddal. Aztán végül az úriember sunnyogva távozott. Fakarddal is történt éppen elég sérülés. Akárcsak egyetlen zúzódás is hetekre tönkreteheti az edzésmunkát. Akkor is így van, ha csak a mutatóujj ízületét sikerült eltalálni. Volt már többünknek virsli vastagságúra dagadva a kisujja, úgy, hogy behajlítani sem tudta. Ezek ráadásul véletlen vagy lepattanó találatok voltak egy pár dekás fakarddal. Mi lett volna azzal az ujjal, ha egy éles, közel másfél kilós karddal találják el. Talán vissza lehetett volna varrni. A tompa fémkard sem sokkal jobb. Ott talán nem szakad le, de hogy szilánkosra törik az biztos. No, ezért használunk fakardot, nem pedig játékból. Jelen összefoglaló azt a számos kanyarral tűzdelt utat mutatja be, amit bejártunk addig, még a megfelelő edzőfelszerelést megtaláltuk. 

A kezdetek

Nyilvánvaló, hogy mi is úgy kezdtük, mint bárki más. Bement egy sportszer áruházba, ahol lehetett ilyesmit vásárolni. Pécsen nem volt sok választás. Akkoriban egyetlen helyen árulták és vagy volt éppen vagy nem. Az az a bizonyos tajvani vörös tölgynek mondott vacak volt. Már a kezdetek során igencsak drága mulatság volt és sikerült eljutni addig, hogy volt olyan, ami csak 2 hétig bírta. Két hatalmas hibája volt. A lakkozása miatt a markolata borzalmasan csúszós lett, ha megizzadtál edzésen. Volt aki pont ezért elkezdte lekapargatni vagy csiszolni a markolatáról lakkot. Sokat nem segített, de legalább annyira csúszós már nem volt. Volt, aki leukoplaszttal betekerte a markolatot. Csak, amikor elkezdett a leukoplaszt lefesleni, a ragasztó mégis rajta maradt, így a kelleténél ragadósabb lett és már az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán el tudja-e engedni az edzés végére. 

A másik hatalmas problémát az jelentette, hogy ha ezeket összeütöttük, hosszában erőteljesen szálkásodni kezdett az anyag. Aztán fogtad és lecsiszoltad, de egyszerűen az anyag annyira puha volt, hogy a legkörültekintőbb csiszolással is hatalmas darabokat haraptál ki az anyagból. Erre alkalmaztuk azt a megoldást, hogy inkább betekertük szigetelő szalaggal és így a szivárvány minden színében pompázott. Aztán, ha lejött egy réteg, egy újabbat tekertünk rá. Így szépen egy gumiból készült fanyelű bikacsökre kezdett hasonlítani és a vége ugyanaz lett. 5 tekercs szigetelő szalag feltekerése után is eltörött. 

Ha elfogyott a pénzed vagy a türelmed, jöhettek a barkács megoldások. Több napnyi elcseszett farigcsálás után ki lapátnyélből, ki ebből vagy abból, de megpróbálkozott saját eszköz készítésével. Ami nyilván a világ legjobb eszköze volt, egészen addig, még át nem gondoltad, hogy a panel erkélyén 2 napot dolgoztál vele és 3 napig használtad, mielőtt eltörött. Megkerestem vele a legkülönfélébb ácsokat, asztalosokat, hogy készítsenek egy ilyet, de nyilván mindenhonnan elhajtottak. Volt, aki legombolt 15.000 Ft.-tal úgy, hogy én vittem neki a fát, a mintát és még korábban edzésre is járt. Mindezt 2 darab cuccért ezelőtt 10 éve. Próbálkoztunk a webshopok nyújtotta kínálattal, de sok esetben még a tajvaninál is nevetségesebb minőség érkezett. 

Fakard műanyagból

Kiderült, hogy piaci résre tapintottunk és a ColdSteel egy elnyűhetetlen cuccot készített. Gyakorlatilag polipropilénből egy tömör fakard formájú eszközt. Elég borsos áron, de ha utána számoltunk, a 3-4 tajvani fakard árába került és ha tényleg soha nem törik, akkor bőven kiszolgálja az árát. A promó videóban betontéglát vertek szét vele, tehát nagy baj nem történhet. Be is vásároltunk. Mivel mi nem csak dísznek használjuk és össze is ütjük elég rendesen az eszközöket, kiderült, hogy kiválóan bírja mindezt. Azonban ugyanúgy csúszóssá vált a markolat és ami ennél is rosszabb, szépen lassan mindannyiunknak borzalmas könyök és váll fájdalmai jelentkeztek. Ugyanis az eszköz kiválóan bírta az ütéseket és látszott, hogy soha az életben nem megy tönkre, de rezgett. A rezgést pedig az ízületekhez továbbította. 

Valószínű, hogy az említett cégnél is rájöttek erre és egy másfélszer vastagabb cuccot is készítettek. Berendeltük azt is, de nekem ahhoz apró volt a tenyerem mert annyira tuskó a markolata. Lecsiszoltam a markolatát, de onnantól meg nyeklik-nyaklik az egész és ezzel tönkre is tettem. Szóval nekünk nem vált be a polipropilén. Pedig nagyon ígéretes anyag és nagyon jól bírta a bokken. Ha van olyan stílus, ahol annyit nem használják, azaz annyira erősen és sokszor nem ütik össze a bokkent, akkor a legtökéletesebb választás a ColdSteel műanyag bokkenje.  

Visszatérés a fához

A borítóképen látszik, hogy csákánynyelet is darabokra törtünk, de ami sokkal drágább, hogy vasfa bokkent is. A vasfa meglátásunk szerint igazából préselt anyagból készült, 1kg körüli súllyal megáldott remek anyag heroin áron. Nagyon sokáig bírja, de a mint a képen látható, egyszer "elfárad". A másik baj, hogy baromi csúszós a markolata és ha elkezd szálkásodni, akkor javíthatatlanná válik mert a csiszolással akkora darabok esnek ki belőle, hogy használhatatlan onnantól. Egyelőre nekünk ez vált be a legjobban és találtunk webshopot, ahol 20.000Ft. környékén hozzájuthatunk, de egy vagy két évig is bírja. Tehát megérheti. 

Saját ács

Szerencsére találtunk időközben egy ácsot, aki hajlandó tölgyből fakardot készíteni a vasfának nevezett bokken tizedéért. Elég hektikusan készülnek, ugyanis van vagy faanyag és ideje hozzá vagy nincs. Ez csak a vasfa súlyának fele, de csiszolható, javítható és ha törik, az ember nem kap szívgörcsöt mert nem mindegy, hogy egy 3-4000-es fakardot használt pár hónapig vagy egy 40.000-est. Volt egy ideig tag nálunk, aki öt-hat éve rendelt Japánból bokkent. Levámoltatta és kifizette a nem kevés összeget érte, de edzésen inkább nem is használta mert hamar kiderült, hogy arra nem való. Ezért használunk csákánynyelet mert legfeljebb 1000Ft.- és a speciálisan Jikishinkage ryu bokken ennek a negyvenszerese és semmivel sem tud többet funkcióban. Esztétikumban nyilván egészen más. 

Vasból fakard

Egy időben nem lehetett kapni az eszetlen ára miatt a vasfa cuccot, illetve feltételezhető, hogy a sok macskajancsi el sem bírta az egykilós eszközt. Ezért berágtam és kovács barátom, formára igazított egy varratmentes acélcsövet. Ráhúztam egy bicikli belsőt, lefestettem és betekertem szigetelőszalaggal a végét. Jelenleg is ezt használom. 3,5 kg, nem szálkásodik, nem törik és mindenki utál érte mert szétverem vele a fakardjaikat. Szóval, hamarosan rendelek vasfát mert egyelőre ha elbírod és van rá pénzed, talán a legjobb, de láttam nem egy, nem kettő kezdő srácot, aki csak birkózott vele mert egyszerűen nem bírta el. Igaz ez a hölgyekre is. 
Összességében ennyit érdemes tudni szerintem a fakardokról és eszközökről. Amit használunk, az előbb-utóbb tönkremegy, a kérdés, hogy mikor és mennyit bír és hogy mire és hogyan használjuk. Nem minden stílus és irányzat egyforma, így az igénybevétel sem. Érdemes ezt is átgondolni!

Jó válogatást - jó edzést, gyakorlást!