Sok vita kering arról, hogy milyen is volt a japán kard általános minősége. Hiszen az egyáltalán nem vita, hogy a sógunoknak vagy a befolyásos és igen gazdag harcosoknak, kereskedőknek, egyáltalán mindenkinek, aki meg tudta fizetni, a legjobb minőségű kardok álltak rendelkezésre.
Csupán statisztikai okokból kifolyólag azonban el kell fogadnunk, hogy a lakosság 5-7% volt szamuráj (Frédéric, 1974) és azoknak is csak egy töredéke volt a hierarchia csúcsán. Leon Kapp, Yoshimura Kenichi, Sey Gábor és még rengeteg szerző műve elérhető magyarul is, mely a legkülönfélébb véleményeket fogalmazza meg arról, hogy milyen is volt a hétköznapi szamurájkard. Merthogy a történelem egy adott időszakában ez használati/viseleti eszköz volt. Nem lehet vita kérdése, hogy ma már egyáltalán nem az.
Korábbi bejegyzéseinkben már kifejtettük, hogy a modern ipari eszközökkel olyan acél állítható elő gazdaságosan, melynek minőségét biztosan nem érte el a széles kör számára hozzáférhető japán kard. Itt azonban a tudomány, harcművészet, funkció és tradíció szétválik. Hiszen az ipari termelésből pont a művészi igénnyel és egyedi kézimunkával előállított termék fér bele szűkebben, bár erre is van példa. Ám ahhoz sem férhet kétség, hogy ha egy megbízható, olcsó és magas minőségű, könnyen és gyorsan hozzáférhető katana rendelkezésre állt volna a feudális korszakban Japánban, akkor a szamurájok ne vásárolták volna fel a készleteket. Ez soha nem fog kiderülni, de az észérvek és a logika alapján nehezen tartható elképzelés, hogy ne lett volna piaca. Sőt, a történelemből tudjuk, hogy volt a katana és Japán fejlődésében olyan korszak, amikor zsákszámra gyártották a kardokat exportra. (Yoshimura, 2006). ipari szinten a kornak megfelelően értelmezve. És bár nem a művészi igény került előtérbe, de ezek harcra alkalmas fegyverek voltak. Különben nem lett volna piaci értéke.
Egy kor technológiáját és teljesítményét ezért nehéz az aktuális korból felmérni. A japán kardok készítése pedig teljes mértékben kézi munkára alapozva, elektromos eszközöket nélkülözve, a mai metallurgiai ismeretek nélkül mindenképpen tisztelendő teljesítmény. És igen, görbültek. A régi japán kardok elgörbültek és elgörbülnek ma is. A bejegyzésben megosztott képen az az eszköz látható, mellyel vágás után vissza lehetett egyengetni a kardot. A többi képen pedig az látható, hogy mindezek ellenére is mire volt képes csatában, harcban, párbajban.
Ez a bejegyzés csak arra hívja fel a figyelmet, hogy mai szemmel elfogadhatatlan, hogy egy drágán vásárolt kard elgörbüljön és a pop-kultúra alapján sulykolt kép sem ezt mondatja. De ne feledjük el, hogy a mai, modern eszközökre és kohászati termékekre alapozva mondjuk mindezt. Próbáljuk meg csak az izzó acél hőmérsékletét szemre, becslés alapján megmondani és az edzéshez használt víz hőfokát erre beállítani stb. Vagy elektromos eszközök nélkül szereléket és tokot készíteni stb. Így elmondható, hogy a mai eszközök és technológia tekintetében valóban nem görbülhet egy kard, de ez a maiakra igaz. Azt is érdemes átgondolni, hogy a mai acélok teljesítményével csatában, harcban mire lenne képes egy katana, ha a korábban bemutatott, "görbülős" katana ilyen rettenetes nyomokat hagyott a koponyán!
Ez mindig felveti annak lehetőségét, hogy lehet, a kardvívás bizonyos mozdulatait is érdemes lehetne átgondolni, hiszen a modern eszközök és acélok nyújtotta lehetőségek a kard alkalmazhatóságát és tűrőképességét extrém módon megnövelték. Nyilvánvalóan mivel harci értéke és gyakorlati, hétköznapi értéke a katanának már nincs, a fejtegetés csak teoretikus és sör mellé való vita témája.
Mindenesetre indokolt a régi mesterek munkájához alázattal nyúlni, még akkor is, ha egy ColdSteel vagy Hanwei katana sokkal többet is bír. De mint említettük, egyik sem azért készült, hogy egyiket a másikkal összehasonlítsák, hiszen nem is egy kategóriába esnek, ezért értelmetlen is a dolog. Ez persze sokakat nem tart vissza attól, hogy végletekig tartó vitába bonyolódjanak egyik vagy másik oldalon. Azt gondolom azonban, hogy ez ugyanaz, mint a régi, veterán autók esete. Egy régi Ferrari sem attól lesz értékes, hogy le tudja-e gyorsulni a legmodernebb típust, hiszen minden bizonnyal nem tudja, de amit képvisel és amilyen teljesítmény a létrejötte mögött van, az tisztelendő, még ha pénzünk vagy igényünk nincs is rá!
