A fakardokról, öltözékről és a katanáról már esett szó a korábbi bejegyzésekben.  A shinai, azaz a bambusz kard viszont még nem volt téma. Sajnos ez sem egy költséghatékony része a kenjutsu-nak vagy japán kardvívásnak. Kár lenne tagadni, hogy ahogy a fakard, bizony a bambusz kard is elfogy. Sőt, bármit is állít a gyártó, a karbon-grafit shinai is eltörik, ahogy azt a képen látható ábra is mutatja. A bejegyzés írása előtt nem sokkal ellenőriztem és teljesen új karbon-grafit shinai ára 650 USD körül mozog, ami 200.000 Ft.- körüli összeg. Számunkra az igen drága. 

A shinai azért alapfelszerelés nálunk mert bizonyos gyakorlatok biztonságos kivitelezéséhez elengedhetetlen. A "gekkiken" gyakorlás során pedig szabad harcnál ezt használjuk a kendo páncélzatban. Fakard használata és a kendo védőfelszerelés rossz kombó együtt és biztos a komoly sérülés, csonttörés stb. Shinai-jal sem leányálom, amikor ott találjuk el egymást, ahol a páncél nem véd, de legalább a bambuszkard rugalmas, kilapul. El nem tör semmit, de szép lila és fekete csíkokat hagy az emberen. Viszon nincs kórházi kezelés. 

Mivel mi nem kendo-t gyakorlunk, csak a felszerelés hasonló. Ebben ki is fújtak ez egyezések. Látható a képen a sisak, melynek a fém rácsos részének a teteje szépen lassan kinyírja a bambusz kardokat. Nem is annyira lassan. Nem is beszélve a drága karbon-grafit cuccról. Ugyanis nagy ritkán lehet töredék áron venni komplett karbon shinait. Mi is használtan vettük. Mint látható, annak a szála is eltörhet. A csere 25.000Ft.- volt, mármint az alkatrész. Nyilván magamnak cseréltem ki. Hogy miért cseréltem 25.000-ért egyetlen szálat benne? A válasz egyszerű: a karbon shinai nem szálkásodik, gyakorlatilag gondozás mentes és már sok éve használom. Különböző netes webshopokban lehet vásárolni olcsó bambusz kardokat. Az olcsó relatív, azaz 9.000 - 10.000 Ft.-os áron. Ezek minősége azonban egyre gyatrább és van, hogy egyetlen összecsapás után kuka. Nyilván formagyakorlatokhoz és nem szabad küzdelemhez évekig elég. A minőségi shinai ennek a többszöröse és nem is annyira biztos, hogy 2x - 3x annyi ideig bírja. De ha már komplett shinai 25.000-ért vagy egy szálélrt, ami után még évekig használható a cucc, akkor egyértelmű, hogy melyiket érte meg jobban.

A másik nagyon fontos felszerelés, a sisak tetejére rögzíthető szilikon. Az ugyanis nem a sisakot, hanem a shinai-t védi és nagyon gazdaságosság teszi az összecsapásokat. Mint említettem, volt, hogy egyetlen alkalom után sírba küldtük a bambusz kardot, ezzel sokkal többet bír. Nyilvánvaló, hogy a kendo szabályrendszer stb. alapján állatnak minősülünk és mi ott ütjük egymás, ahol érjük. Ezért kell a sisakra is védő, hogy ne daráljuk le a másik eszközét. Mivel mi nem érintésre és "csak" találatra megyünk, hanem teljes erőből vágunk minden esetben, igen erőset odasózunk. Ez pluszban indokolja a szilikon védő használatát. Persze van, hogy leesik, de még mindig könnyebb visszatenni, mint a bambusz szálat kicserélni.
A Hasegawa shinai pedig nagyon korrekt cucc és szinte örökéletű, de ennek megfelelően nekünk megfizethetetlen is. Ha használatan talál valaki, érdemes megvenni.

Sok vita kering arról, hogy milyen is volt a japán kard általános minősége. Hiszen az egyáltalán nem vita, hogy a sógunoknak vagy a befolyásos és igen gazdag harcosoknak, kereskedőknek, egyáltalán mindenkinek, aki meg tudta fizetni, a legjobb minőségű kardok álltak rendelkezésre. 

Csupán statisztikai okokból kifolyólag azonban el kell fogadnunk, hogy a lakosság 5-7% volt szamuráj (Frédéric, 1974) és azoknak is csak egy töredéke volt a hierarchia csúcsán. Leon Kapp, Yoshimura Kenichi, Sey Gábor és még rengeteg szerző műve elérhető magyarul is, mely a legkülönfélébb véleményeket fogalmazza meg arról, hogy milyen is volt a hétköznapi szamurájkard. Merthogy a történelem egy adott időszakában ez használati/viseleti eszköz volt. Nem lehet vita kérdése, hogy ma már egyáltalán nem az. 

Korábbi bejegyzéseinkben már kifejtettük, hogy a modern ipari eszközökkel olyan acél állítható elő gazdaságosan, melynek minőségét biztosan nem érte el a széles kör számára hozzáférhető japán kard. Itt azonban a tudomány, harcművészet, funkció és tradíció szétválik. Hiszen az ipari termelésből pont a művészi igénnyel és egyedi kézimunkával előállított termék fér bele szűkebben, bár erre is van példa. Ám ahhoz sem férhet kétség, hogy ha egy megbízható, olcsó és magas minőségű, könnyen és gyorsan hozzáférhető katana rendelkezésre állt volna a feudális korszakban Japánban, akkor a szamurájok ne vásárolták volna fel a készleteket. Ez soha nem fog kiderülni, de az észérvek és a logika alapján nehezen tartható elképzelés, hogy ne lett volna piaca. Sőt, a történelemből tudjuk, hogy volt a katana és Japán fejlődésében olyan korszak, amikor zsákszámra gyártották a kardokat exportra. (Yoshimura, 2006). ipari szinten a kornak megfelelően értelmezve. És bár nem a művészi igény került előtérbe, de ezek harcra alkalmas fegyverek voltak. Különben nem lett volna piaci értéke. 

Egy kor technológiáját és teljesítményét ezért nehéz az aktuális korból felmérni. A japán kardok készítése pedig teljes mértékben kézi munkára alapozva, elektromos eszközöket nélkülözve, a mai metallurgiai ismeretek nélkül mindenképpen tisztelendő teljesítmény. És igen, görbültek. A régi japán kardok elgörbültek és elgörbülnek ma is. A bejegyzésben megosztott képen az az eszköz látható, mellyel vágás után vissza lehetett egyengetni a kardot. A többi képen pedig az látható, hogy mindezek ellenére is mire volt képes csatában, harcban, párbajban. 

Ez a bejegyzés csak arra hívja fel a figyelmet, hogy mai szemmel elfogadhatatlan, hogy egy drágán vásárolt kard elgörbüljön és a pop-kultúra alapján sulykolt kép sem ezt mondatja. De ne feledjük el, hogy a mai, modern eszközökre és kohászati termékekre alapozva mondjuk mindezt. Próbáljuk meg csak az izzó acél hőmérsékletét szemre, becslés alapján megmondani és az edzéshez használt víz hőfokát erre beállítani stb. Vagy elektromos eszközök nélkül szereléket és tokot készíteni stb. Így elmondható, hogy a mai eszközök és technológia tekintetében valóban nem görbülhet egy kard, de ez a maiakra igaz. Azt is érdemes átgondolni, hogy a mai acélok teljesítményével csatában, harcban mire lenne képes egy katana, ha a korábban bemutatott, "görbülős" katana ilyen rettenetes nyomokat hagyott a koponyán! 

Ez mindig felveti annak lehetőségét, hogy lehet, a kardvívás bizonyos mozdulatait is érdemes lehetne átgondolni, hiszen a modern eszközök és acélok nyújtotta lehetőségek a kard alkalmazhatóságát és tűrőképességét extrém módon megnövelték. Nyilvánvalóan mivel harci értéke és gyakorlati, hétköznapi értéke a katanának már nincs, a fejtegetés csak teoretikus és sör mellé való vita témája. 

Mindenesetre indokolt a régi mesterek munkájához alázattal nyúlni, még akkor is, ha egy ColdSteel vagy Hanwei katana sokkal többet is bír. De mint említettük, egyik sem azért készült, hogy egyiket a másikkal összehasonlítsák, hiszen nem is egy kategóriába esnek, ezért értelmetlen is a dolog. Ez persze sokakat nem tart vissza attól, hogy végletekig tartó vitába bonyolódjanak egyik vagy másik oldalon. Azt gondolom azonban, hogy ez ugyanaz, mint a régi, veterán autók esete. Egy régi Ferrari sem attól lesz értékes, hogy le tudja-e gyorsulni a legmodernebb típust, hiszen minden bizonnyal nem tudja, de amit képvisel és amilyen teljesítmény a létrejötte mögött van, az tisztelendő, még ha pénzünk vagy igényünk nincs is rá!

Bevezetés

Volt, aki azzal jött edzésre, hogy mi nem is gyakorlunk éles karddal egymás ellen?! Merthogy ők csak úgy gyakorolnak. Erre válaszoltam, hogy akkor húzza ki a kardját és gyakoroljunk szabad harcot éles karddal. Aztán végül az úriember sunnyogva távozott. Fakarddal is történt éppen elég sérülés. Akárcsak egyetlen zúzódás is hetekre tönkreteheti az edzésmunkát. Akkor is így van, ha csak a mutatóujj ízületét sikerült eltalálni. Volt már többünknek virsli vastagságúra dagadva a kisujja, úgy, hogy behajlítani sem tudta. Ezek ráadásul véletlen vagy lepattanó találatok voltak egy pár dekás fakarddal. Mi lett volna azzal az ujjal, ha egy éles, közel másfél kilós karddal találják el. Talán vissza lehetett volna varrni. A tompa fémkard sem sokkal jobb. Ott talán nem szakad le, de hogy szilánkosra törik az biztos. No, ezért használunk fakardot, nem pedig játékból. Jelen összefoglaló azt a számos kanyarral tűzdelt utat mutatja be, amit bejártunk addig, még a megfelelő edzőfelszerelést megtaláltuk. 

A kezdetek

Nyilvánvaló, hogy mi is úgy kezdtük, mint bárki más. Bement egy sportszer áruházba, ahol lehetett ilyesmit vásárolni. Pécsen nem volt sok választás. Akkoriban egyetlen helyen árulták és vagy volt éppen vagy nem. Az az a bizonyos tajvani vörös tölgynek mondott vacak volt. Már a kezdetek során igencsak drága mulatság volt és sikerült eljutni addig, hogy volt olyan, ami csak 2 hétig bírta. Két hatalmas hibája volt. A lakkozása miatt a markolata borzalmasan csúszós lett, ha megizzadtál edzésen. Volt aki pont ezért elkezdte lekapargatni vagy csiszolni a markolatáról lakkot. Sokat nem segített, de legalább annyira csúszós már nem volt. Volt, aki leukoplaszttal betekerte a markolatot. Csak, amikor elkezdett a leukoplaszt lefesleni, a ragasztó mégis rajta maradt, így a kelleténél ragadósabb lett és már az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán el tudja-e engedni az edzés végére. 

A másik hatalmas problémát az jelentette, hogy ha ezeket összeütöttük, hosszában erőteljesen szálkásodni kezdett az anyag. Aztán fogtad és lecsiszoltad, de egyszerűen az anyag annyira puha volt, hogy a legkörültekintőbb csiszolással is hatalmas darabokat haraptál ki az anyagból. Erre alkalmaztuk azt a megoldást, hogy inkább betekertük szigetelő szalaggal és így a szivárvány minden színében pompázott. Aztán, ha lejött egy réteg, egy újabbat tekertünk rá. Így szépen egy gumiból készült fanyelű bikacsökre kezdett hasonlítani és a vége ugyanaz lett. 5 tekercs szigetelő szalag feltekerése után is eltörött. 

Ha elfogyott a pénzed vagy a türelmed, jöhettek a barkács megoldások. Több napnyi elcseszett farigcsálás után ki lapátnyélből, ki ebből vagy abból, de megpróbálkozott saját eszköz készítésével. Ami nyilván a világ legjobb eszköze volt, egészen addig, még át nem gondoltad, hogy a panel erkélyén 2 napot dolgoztál vele és 3 napig használtad, mielőtt eltörött. Megkerestem vele a legkülönfélébb ácsokat, asztalosokat, hogy készítsenek egy ilyet, de nyilván mindenhonnan elhajtottak. Volt, aki legombolt 15.000 Ft.-tal úgy, hogy én vittem neki a fát, a mintát és még korábban edzésre is járt. Mindezt 2 darab cuccért ezelőtt 10 éve. Próbálkoztunk a webshopok nyújtotta kínálattal, de sok esetben még a tajvaninál is nevetségesebb minőség érkezett. 

Fakard műanyagból

Kiderült, hogy piaci résre tapintottunk és a ColdSteel egy elnyűhetetlen cuccot készített. Gyakorlatilag polipropilénből egy tömör fakard formájú eszközt. Elég borsos áron, de ha utána számoltunk, a 3-4 tajvani fakard árába került és ha tényleg soha nem törik, akkor bőven kiszolgálja az árát. A promó videóban betontéglát vertek szét vele, tehát nagy baj nem történhet. Be is vásároltunk. Mivel mi nem csak dísznek használjuk és össze is ütjük elég rendesen az eszközöket, kiderült, hogy kiválóan bírja mindezt. Azonban ugyanúgy csúszóssá vált a markolat és ami ennél is rosszabb, szépen lassan mindannyiunknak borzalmas könyök és váll fájdalmai jelentkeztek. Ugyanis az eszköz kiválóan bírta az ütéseket és látszott, hogy soha az életben nem megy tönkre, de rezgett. A rezgést pedig az ízületekhez továbbította. 

Valószínű, hogy az említett cégnél is rájöttek erre és egy másfélszer vastagabb cuccot is készítettek. Berendeltük azt is, de nekem ahhoz apró volt a tenyerem mert annyira tuskó a markolata. Lecsiszoltam a markolatát, de onnantól meg nyeklik-nyaklik az egész és ezzel tönkre is tettem. Szóval nekünk nem vált be a polipropilén. Pedig nagyon ígéretes anyag és nagyon jól bírta a bokken. Ha van olyan stílus, ahol annyit nem használják, azaz annyira erősen és sokszor nem ütik össze a bokkent, akkor a legtökéletesebb választás a ColdSteel műanyag bokkenje.  

Visszatérés a fához

A borítóképen látszik, hogy csákánynyelet is darabokra törtünk, de ami sokkal drágább, hogy vasfa bokkent is. A vasfa meglátásunk szerint igazából préselt anyagból készült, 1kg körüli súllyal megáldott remek anyag heroin áron. Nagyon sokáig bírja, de a mint a képen látható, egyszer "elfárad". A másik baj, hogy baromi csúszós a markolata és ha elkezd szálkásodni, akkor javíthatatlanná válik mert a csiszolással akkora darabok esnek ki belőle, hogy használhatatlan onnantól. Egyelőre nekünk ez vált be a legjobban és találtunk webshopot, ahol 20.000Ft. környékén hozzájuthatunk, de egy vagy két évig is bírja. Tehát megérheti. 

Saját ács

Szerencsére találtunk időközben egy ácsot, aki hajlandó tölgyből fakardot készíteni a vasfának nevezett bokken tizedéért. Elég hektikusan készülnek, ugyanis van vagy faanyag és ideje hozzá vagy nincs. Ez csak a vasfa súlyának fele, de csiszolható, javítható és ha törik, az ember nem kap szívgörcsöt mert nem mindegy, hogy egy 3-4000-es fakardot használt pár hónapig vagy egy 40.000-est. Volt egy ideig tag nálunk, aki öt-hat éve rendelt Japánból bokkent. Levámoltatta és kifizette a nem kevés összeget érte, de edzésen inkább nem is használta mert hamar kiderült, hogy arra nem való. Ezért használunk csákánynyelet mert legfeljebb 1000Ft.- és a speciálisan Jikishinkage ryu bokken ennek a negyvenszerese és semmivel sem tud többet funkcióban. Esztétikumban nyilván egészen más. 

Vasból fakard

Egy időben nem lehetett kapni az eszetlen ára miatt a vasfa cuccot, illetve feltételezhető, hogy a sok macskajancsi el sem bírta az egykilós eszközt. Ezért berágtam és kovács barátom, formára igazított egy varratmentes acélcsövet. Ráhúztam egy bicikli belsőt, lefestettem és betekertem szigetelőszalaggal a végét. Jelenleg is ezt használom. 3,5 kg, nem szálkásodik, nem törik és mindenki utál érte mert szétverem vele a fakardjaikat. Szóval, hamarosan rendelek vasfát mert egyelőre ha elbírod és van rá pénzed, talán a legjobb, de láttam nem egy, nem kettő kezdő srácot, aki csak birkózott vele mert egyszerűen nem bírta el. Igaz ez a hölgyekre is. 
Összességében ennyit érdemes tudni szerintem a fakardokról és eszközökről. Amit használunk, az előbb-utóbb tönkremegy, a kérdés, hogy mikor és mennyit bír és hogy mire és hogyan használjuk. Nem minden stílus és irányzat egyforma, így az igénybevétel sem. Érdemes ezt is átgondolni!

Jó válogatást - jó edzést, gyakorlást!

Bevezetés

A korábbi bejegyzésekből már kiderült, hogy mindig próbáltunk mindent a lehető leginkább költséghatékonyan megoldani. Amikor Pécsen elkezdődött a kenjutsu, akkor javarészt mindenki már foglalkozott valami másik harcművészettel, karate, jujitsu stb. Ezért a legtöbben rendelkeztek edzőruhával. Karate gi, judo gi stb. 

Korábbi hozzászólásokban egy olvasó jelezte, hogy nem kell túlbonyolítani mert melegítőnadrág és póló simán elég. Ez részben igaz, ugyanis kezdésnek biztosan megfelelő. A melegítőnadrágnál ugyanis fontos kritérium, hogy boka felett szűkített legyen. Nyilván én is melegítőben kezdtem, de ha becsúszik a ruha szára a sarok alá, ami simán előfordul, akkor hanyatt esik az ember. Másrészről guggolásánál kialakulhat a kőműves dekoltázs, azaz kilóg az ember feneke mert a melegítő nem éppen erre való felszerelés. A pólóról nem mondható el ilyesmi, abban teljesen normálisan lehet edzeni. 

Abszolút a túlbonyolítás ellen szól, hogy egy karate ruha ára egy melegítőnadrág árával egyezik meg, persze itt is hatalmas szórás van árakban és minőségben és az is igaz, hogy melegítőben lehet kutyát sétáltatni. Igaz, hogy lehet karate ruhában is, de nem biztos, hogy érdemes. 

Karate ruha

Itt mindjárt rá is térhetünk arra, hogy mi a hátránya a sima karate ruhának a kenjutsu edzésen és mi az előnye a judo ruhának és mi a hátránya. Elsőként ami biztos, hogy az általunk gyakorolt irányzatban relatíve sokat dolgozunk a fakarddal, karddal, ami azt jelenti, hogy sok pörgetés és forgatás van az irányzatban, ezért ha nem tűrjük fel a karate ruha vagy judo gi stb. ujját, akkor elérkezik előbb-utóbb egy pont az edzésen, amikor a fakard vagy szerencsétlenebb esetben a kard markolatának vége beleakad a ruha ujjába. Nem véletlen, hogy a szamurájos filmekben harc előtt a kimono ujját felkötötték a sageo-val. Ezért bár nem a legszebb vagy legudvariasabb dolog, de mi felhajtjuk az edzőruha ujját. 

A karate ruha másik hátránya, hogy ha már eléri az ember a megfelelő szintet és hakamát húz, akkor az iszonyatos látvány, amikor a fekete hakama alól kilóg a fehér karate ruha nadrágszára. Ezért indokolt csak a felsőt felhúzni. Viszont a karate ruha felsője rövid, így oldalról nézve a hakamából kilátszik az alsónadrág vagy esetleg annak hiánya, ami legalább annyira udvariatlan és tahó dolog. 

Judo gi

A korábbiakban részletezett tényezők miatt megfelelőbb lehet, hiszen nem kell alá nadrágot húzni és elég hosszú is, így remélhetőleg semmije nem fog kilógni az illetőnek a hakama alól. Hátránya, hogy relatíve drágább és egy jobb minőségű judo gi iszonyatosan vastag. Mivel többen jártunk egy időben judo vagy jujitsu edzésre a kenjutsu mellett, csak hakamát vettünk, hiszen a másik ruha már adott volt. Azonban az, hogy vastag és strapabíró a hátránya is a kardvívás szempontjából. Először is, akárhányszor, akármilyen öblítővel mosod, a használattól és a sok mosástól előbb-utóbb durvább lesz a ruha anyaga. Másrészről, amikor megizzadsz, felszívja mint a szivacs és vagy több kilóval nehezebbnek érzed. Mivel a kenjutsu edzésen más ciklusban van terhelés, hűvösebb körülmények között "Rád hűl" a ruha és edzőtáborban ha leveszed, megszáradni sem lesz ideje. Nyilván a judo és jujitsu gyakorlók pontosan tudják, hogy miről beszélek, de a kardvívás esetében nem indokolt mindez, hiszen nincs szükség olyan erős és vastag ruhára, aminél fogva egymást dobáljuk, ezért felesleges szenvedést okoz csak a gyakorlás során. A másik nagy hátránya a judo ruhának, hogy értelemszerűen hiányzik róla mellkas magasságban az az apró alkalmatosság, amivel össze lehet kötni a ruhát belül és kívül is. Ennek következménye, hogy a ruha csúszkálni fog és mindig valami ki fog lógni a ruhából. Hölgyek esetében ez legfeljebb a nézőknek lehet esztétikai élmény, de nem biztos, hogy a viselője számára kényelmes. 

Kendo gi

Tapasztalataink alapján, azért mert szerepel a nevében, hogy "kendo", máris egy 1,5x szorzót csesznek az ára mellé. Ráadásul egy komoly, verseny ruhában olykor kevlár szál is van, hogy védje a viselőjét a versenyen. Nos, ilyesmire egyáltalán nincs szükség a hagyományos kenjutsu edzéseken. Amikor meg egymást csépeljük kendo páncélban edzésen, akkor nagyjából úgyis mindegy. Ezért mi sok próbálkozás után végül az egyrétegű, sokszor "nyári" kendo gi-ként feltüntetett és legolcsóbb ruhákat preferáljuk. Nem a legolcsóbb, de nem is véletlenül a legjobb és a legkevesebb kompromisszummal járó megoldás. 

Hakama

A hakama választás igazából annak a számára fontos, aki vasalja és mossa. Az árakban itt is hatalmas a szórás, de csodák nincsenek. Egy könnyen gyűrődő és nehezen vasalható anyagból készült hakama maga a rémálom és az ahogy lenni szokott, az ár nem mindig áll összefüggésben a minőséggel. Egy biztos, hogy kenjutsu edzésekre nem kell bitang erős és vastag anyagból készült hakama és hogy nagy valószínűséggel, ha körültekintően is vásárlunk és nem használtan vesszük, akkor a hakama lesz nagy valószínűséggel a ruházat legdrágább tagja. 

Obi

Talán nem gondolnánk, de az öltözék másik drágább tagja az öv. Mindenfajta megoldás létezik már, akár sztreccs anyagból készül iaido öv is vagy sima pamutöv, de biztos, hogy árban kb. az egyrétegű kendo felső árához lesz hasonlítható. Ha tradicionálisnak mondható "kaku obi"-t vásárolunk, akkor nagyjából a felsővel egyező összeget kell erre szánnunk. 

Összegzés

Lehet valóban melegítőnadrágban és pólóban sokáig edzeni. Sőt judo és karate ruhában is vagy aikido felszerelésben is. Azonban előbb vagy utóbb sor kerül a kard tokból történő előhúzásának gyakorlására is. Elég furcsán néz ki a karate öv a melegítőruhán. Nem véletlenül szélesebb a iaido öv, mint a karate, judo stb. öv. Egy közel másfél kilós, adott esetben pedig annál is nehezebb fegyvert kell a helyén rögzítenie úgy, hogy azért mozgatható legyen, de a mozgást ne akadályozza. A hakama opcionális, de láttam sok olyat, hogy valaki első alkalommal húzta fel és elesett a saját ruhájában. Másrészről a kardvívás, pláne, ahogy mi gyakoroljuk hagyományőrzés is, melyhez hozzátartozik a hakama viselése. Nyilvánvaló, hogy adott esetben taktikai nadrágban, terepmintás gyakorlóban stb. is lehet teljesen tökéletesen gyakorolni, de vannak olyan formagyakorlatok, aminek része a hakama szárának felhúzása és behajtása stb. Az etikett részről nem is beszélve. Ezért ha kenjutsu-val szeretnénk foglalkozni, akkor biztosan nem ússzuk meg, hogy előbb-utóbb ne vásároljunk egy tisztességes kendo gi-t, egy használható övet és hakama-t. Mindez 25.000 - 35.000Ft.-os beruházás alsó hangon, ha ügyesek vagyunk és hajlandóak külföldi oldalakról is rendelni, de egy normális minőségű futócipő talán még drágább is. Van olyan hazai kereskedő, aki fa és bambuszkardot, hozzá tokot, ruhát és hakamát 40.000Ft,-ért ad szettben, ami igazán nem annyira horror ár, tekintve, hogy rengeteg időt spórol meg és szettben kapunk mindent. 

Összességében elmondható, hogy természetesen érdemes ellátogatni egy-egy edzésre és kipróbálni, hogy egyáltalán szeretnénk-e ilyesmivel foglalkozni, aztán elérkezik majd az idő, amikor mindezt óhatatlanul be kell szereznünk.  Az edzések és gyakorlások alkalmával a komfort érzetünkhöz nagymértékben hozzájárul, hogy kényelmes, jól szellőző ruhában vagyunk, így kihat az elvégzett munkára is, hiszen annak is része. Feszengve, kényelmetlenül nehezebb minőségi munkát végezni és jól érezni magunkat, ami végül is a legfontosabb. 

A korábbi bejegyzésben szó volt róla, hogy a 1060, 1075, 1045, AUS5, AUS9 stb. igazából egyszerű halandó vásárlónak inkább fantázia nevek, sem mint valós jellemzők. Önmagában a kard számos jellemzője számít, ha használhatóságról beszélünk. A legfontosabb pedig pont az, hogy egyáltalán mire akarjuk használni. Viszonylag részletesen tárgyaltuk, hogy kard/kard elleni küzdelemre lesz a legkisebb esélyünk. Nyilván hozhat bármit az élet, de arra relatíve kicsi az esélyünk, hogy szabályos párviadalban vagy szamuráj rohamban vagy támadó ninják ellen kelljen katana-val helyt állnunk. Senki kedvét nem akarjuk elvenni sem a vásárlástól, sem a harcművészet gyakorlásától, de mi ebből a feltételezésből indulunk ki. Mármint, abból, hogy relatíve ritkán kell majd párbajoznunk a választott kardunkkal (nyilván ennek ellenére mi is az olyan kardokat preferáljuk, melyekkel akár ninjákat is, szamurájokat, támadó zombikat, földönkívülieket stb. egyaránt legyőzhetünk) .

Komoly(abb)ra fordítva a szót, azzal egy időben vagy talán előtte, amikor kendo felszerelésben is elkezdtük egymást csapkodni edzéseken, felmerült annak az igénye, hogy fémkarddal is kipróbáljunk egyes technikákat. Nyilvánvalóan nem szabad és élet-halál harccal kezdtük, hanem a formagyakorlatok óvatos kivitelezését fémkarddal. 

Mint azt a korábbi összegzésből már olvashattuk, sajnos mi nem tehetjük meg anyagi okokból kifolyólag, hogy 400 éves kardot egyáltalán vásároljunk, nem hogy utána azt összecsapkodjuk és kicsorbítsuk. Így ment a töprengés, hogy vajon mi lehetne a legjobb megoldás. Mivel a ColdSteel és a Hanwei katanára is évekig gyűjtögettünk, nagyon rosszul esett volna ráspollyal nekiesni és tompára csiszolni. Élessel meg életveszély egy karcolás is. Volt már baleset a hosszú évek alatt, ahol csak egy "karcolás a térden" egészen a csontig hatolt. A korábbi román gyártmányú rugóacél kardok életveszélyesek lettek volna erre a célra, ugyanis egyes csapásoknál a létrejövő hullámzástól maguktól letört a hegyük. Ha ez egy védésnél történik az edzőtárs halántékánál vagy szeménél, az katasztrófa. Ezután előadtuk Nagy Tibor kovácsmester barátunknak, hogy 10.000Ft.- értékben csináljon pengét. Becsületére legyen mondva, hogy nem ütött azonnal agyon minket a kalapáccsal és végül készített is két pengét, amire PVC csőből melegítettünk tokot és készítettünk rá markolatot. Kipróbáltuk és azonnal kiderült, hogy mi szeretnénk fémkarddal is gyakorolni, de a tok és az egész eszköz színvonala nem meglepő módon elmarad a kívánatostól. 

Így maradt ismét a töprengés, hogy mi legyen. Mindez nagyjából 12 éve történt, amikor azért szűkebb volt a kínálat olcsó katana-ból. Ekkor jött az ötlet és vaterán vásároltam 27.000Ft.-ért egy használt katana-t. Szép szamurájos papírdobozban érkezett. Azon túl, hogy valakinek a szekrénye tetején volt és MyVip háttérként meg pózolós katana-ként szolgált, igazából semmire sem használták. Gondoltam, hogy tönkretenni éppen jó lesz. Ezzel azonban csak az én problémám oldódott meg, hiszen ha az edzőtársamnak nincs tönkretehető katana-a, akkor egyedül bajos lesz az edzés. Így maradt a vatera és egyéb próbálkozás, majd végül a Replika Shop-ból vásároltunk két katana-t. Akkor a 25.000Ft-os tétel volt darabonként a két eszköz. Számunka a minimum feltétel a normális markolat és a réz habaki volt. Úgy voltunk vele, hogy legalább megjelenésében hasonlítson katana-ra. Az eladó próbált lebeszélni minket a tervünkről, hogy nem biztonságos, nem erre való stb., de hajthatatlanok voltunk, így megszereztük a két eszközt, amit úgy tüntettek fel, hogy 1045-ös acélból készült. Jelentsen ez bármit is. 

Összességében elmondható, hogy bemutatókhoz azóta is ezeket az eszközöket használjuk. Csorbul, ahogy az a képeken is látszik. Tapasztalatunk alapján az állítólagosan 1060-as acélból készült eszközhöz képest "lágyabb". Nem tudjuk, hogy acél miatt vagy sem, de ez azért hátrányos, ha összeütjük mert túl mélyen belevág a puhább acélba. A két 1045-ös kard egymással összeütve előnyösebb, de természetesen így is sérül. Vélhetően a keményebb acélból készült kardok legendáját is ez alapozta meg, hogy a lágyabb acélból készült fegyvereket simán tönkretette. Azt is hozzá kell tenni, hogy mi bemutatókhoz, gyakorláshoz használjuk, nem az életünk védelmére és párbajozáshoz stb. Azaz mi minden használat után ráspollyal kiegyengetjük és elfogadjuk, hogy előbb-utóbb a penge használhatatlan lesz. Akkor pedig veszünk új pengét, hiszen a szerelékek megmaradnak, amit mi csak nagyon nehezen tudunk magunknak legyártani és nem is olyan színvonalon, mint akár egy kínai kardon tapasztalható. Egy hazai vagy külföldi, egyedi kardszereléket gyártó pedig annyi pénzért szóba sem áll velünk, mint amennyiért egyáltalán új pengét vagy akár komplett új kínai kardot veszünk.

Tehát számunk jól vizsgázott a 1060-as és a 1045-ös kard is. Természetesen tönkremegy, de magabiztos és körültekintő használat mellett összeüthető és sokáig használható. Már harmadik, negyedik éve nyúzzuk ilyen célra. Az egyetlen kisebb baleset, hogy egy fémszilánk belement a szemembe bemutató közben, de úgy is végig tudtam csinálni a bemutatót és komolyabb sérülést nem szenvedtem. Ráspollyal könnyen lereszelhető az éle és a csorbák is könnyen, otthoni eszközökkel köszörülhetőek. Ár/érték arányban verhetetlen és ha valaki nem üti össze másik karddal és nem akar vele vagdosni mindenfélét, akkor iaido gyakorlásra teljesen alkalmas. Már a markolaton is valódi rájabőr van. Nyilván egyedi igények alapján át is alakítható eszköz. Kezdőknek gyakorlásra vagy olyan csórók számára, mint mi, teljesen alkalmas az említett célokra. Tönkretenni pláne. Nyilvánvaló, hogy a legautentikusabb az lenne, ha igazi, japán, antik, 400 éves vagy régebbi kardokat ütnénk össze. Mivel azonban mi sem vagyunk japán szamurájok, kérdés, hogy mit ad ez hozzá az edzésmunkához a történelmi értékek rombolásán túl (mely inkább elvesz belőle). Az is nyilvánvaló, hogy sem szerelékeiben, sem éltartó képességében vagy éppen esztétikumában nem versenyezhet a hazai kardkészítők vagy a nagy gyártók fegyvereivel, de töredék áron van. Ez a "szegény ember Cold Steel kardja", ugyanis ameddig az eltérő gazdasági helyzetben lévő társaink számára a Cold Steel egy olcsó tucat fegyver, amivel műanyag palackokat is lehet csapkodni a hátsó kertben, addig az számunkra legtöbbször csak áhított színvonalú fegyver. A CAS Iberia Hanwei, Dragon King, Munetoshi stb. eszközökről nem is beszélve. 

Továbbra is azon a véleményen vagyunk, hogy a legelső és legfontosabb dolog, hogy mire szeretnénk használni és hogy azt hogyan tesszük. Utána érdemes tájékozódni, hogy azt mennyiért kaphatjuk meg belépő szinten. Hülyebiztos' eszköz nincs és akár az aprópénzért vagy otthon barkácsolt eszköz is lehet életveszélyes, akár pont a használójára, az viszont biztos, hogy a fent bemutatott kardok a részletezett célokra tökéletesen megfelelnek és arra biztonságosan használhatóak kellő körültekintés mellett. 

Bevezetés

Számtalan facebook fórumon, csoportban vagy blogon folyik vita arról, hogy milyen kardot és honnan érdemes vásárolni harcművészeti edzésekre, otthoni gyakorláshoz. Sőt, felvetődik az is, hogy akár önvédelemre. Végtelen számú feltett kérdésre, végtelen számú, sokszor indulatos válasz érkezik, kifejezetten érzelmi alapon. Sajnos több esetben akár személyeskedő hangnemben is. Jelen összegzés biztosan nem fog tudni konkrét választ adni, de konkrétumokat támpontként biztosan, hiszen ez is a célja jelen összefoglalásunknak. Nem kifejezetten reklámozni szeretnénk egyik vagy másik gyártó, kardkészítő munkáját, egyszerűen csak segíteni szeretnénk a választásban. Kár lenne titkolni, és nem elvenni szeretnénk senki kedvét a vásárlástól vagy gyakorlástól, de bármilyen célra is vásárolunk kardot, az biztosan, hogy több tízezres kiadás lesz. Ez az alsó határ, a felső természetesen a csillagos ég. Sajnos van egy minimum összeg, ami alatt nehezen elképzelhető, hogy adott feladatra biztonságosan használható eszközt vásároljunk. Persze, ha az a cél, hogy a falon vagy a szekrény tetején dísz legyen, akkor arra a célra bármi megfelel. Ez sem lenézendő cél, de akkor nem érdemes jelen összegzéssel fárasztania magát az olvasónak, hiszen ebben az esetben a használat az esztétikumban kimerül és mindenki számára az esztétikus, amit éppen akkor annak talál. 

Facebook csoportban borzoltam azzal a kedélyeket, hogy egyáltalán megpróbáljuk megfogalmazni a minőség fogalmát a katana esetében. Hatalmas felháborodás és vita, sokszor személyeskedő és hülyéző hozzászólások is érkeztek, ahogy azt a bevezetőben említettem. Első körben, tehát minden tanácsot megelőzve, el kell oszlatnunk a fogalmi zavarokat és a téves megnevezéseket és sztereotípiákat. Nyilvánvalóan ez hatalmas küldetés lenne, ezért csak a vásárlás és választás szempontjából releváns és veszélyes hiedelmekkel vehetjük fel itt a harcot. 

Japán kard / Nihonto / katana:

Elsőként és nem a hazai kardkészítők munkáját leszólva, meg kell említeni, hogy a klasszikus értelemben vett japán kardot, azaz nihonto-t,  idehaza senki sem készít. Ennek oka, hogy a nihonto elnevezés alapfeltétele, hogy Japánban készült kardról van szó. Tehát az, hogy japán kard vagy hogy nihonto önmagában még nem feltétlenül a minőség jelzője (nyilvánvalóan a japánok érdeke, hogy azt állítsák, hogy ez már önmagában a minőség mércéje, de ez érthető és jól felfogott piaci érdek). Csupán csak annyit jelent, hogy made in Japan. Ettől a hazai sem lesz kevesebb és a japán sem feltétlenül több. Tehát Kovács András, Nagy Tibor, Balázs Ottó, Orsai Henrik vagy akármelyik hazai kardkészítő mester munkája lehet éppolyan színvonalas és becsületes munka, mint japán társai és használatra éppolyan tökéletesek. Éppen ezért ebben az összegzésben a katana elnevezést fogjuk használni, mely nem okoz fogalmi zavart. A katana ugyanis hozzávetőlegesen a penge formájára, hosszára vonatkozik (bár ebben is azért nagy a szórás), de nem a gyártási helyére, a penge minőségére stb. vagy akár a készítésének a módszerére. 

Minőség

Egy hozzászólásban nagyon találóan egy harcművész azt írta, hogy "az a minőség, amit meg tud fizetni". Jelen összegzést sem az az ideális helyzet hívta életre, "hogy bármennyiért választhatunk katana-t, az ára nem fontos". Hazai viszonyok között sajnos igenis fontos az ára és vélhetően egy felelős fogyasztó a magas ár mellé nyilvánvalóan magas minőséget is vár el. Arról azonban, hogy mi a minőség a katana esetében szintén kevés szó esik, hiszen egy történész vagy egy műanyag palackokat daraboló amerikai tinédzser számára teljesen más a minőségi kard fogalma. Ez az összegzés valahol a kettő között próbál lavírozni és a hazai viszonyokra szabott fogyasztót célozni. Mit is jelent ez? Olyan harcművész gyakorlót, akinek igenis fontos, hogy ha 1 vagy 2 havi fizetését egy olyan eszközre költi, aminek az edzésen kívül semmi haszna, akkor legalább az edzésen, gyakorlások alkalmával sokáig és biztonsággal tudja használni. A mi harcművész társaságunk 20 évvel ezelőtt szembesült ezzel a kérdéssel és igen sokat fizettünk tanulópénzként. Ezért próbálnánk meg segíteni, hiszen egy "normális" kard többet ér akárhány használhatatlan vasdarabnál. 

Felmerül, hogy mi az ideális penge anyaga és hogy "hajtogatott" stb. anyagból legyen-e?! És akkor itt érkezünk el a legendák kimeríthetetlen tárházához, hogy mit és hogyan vág el és hogy miből és hogyan készítették a japán kardot. Ezzel mi most nem is kívánnánk foglalkozni, de fogadjuk el azt a tényt, hogy a mai kohászati acélok legtöbbje bőven versenyképes a régi korok acéljával. A 300 - 400 éves vagy akár annál is régebbi japán kardok esetében nyilvánvalóan nem az a minőség, hogy át tudja-e vágni a drótkerítést vagy jól viszi-e a vizes palackokat a hátsókertben. Természetesen mindenkinek szíve joga arra költeni a pénzét, amire szeretné és utána a kardot pláne, de mi kizárólag a funkcióból indulunk ki a minőséggel kapcsolatban is. Így az, hogy 1060, 1045, 1095, AUS5 stb. fantázia nevekkel illetnek adott acélokat, megadva annak szilícium tartalmát stb., az átlag felhasználót nem viszi közelebb sajnos a minőség fogalmához. Így az sem releváns jellemző, hogy "hajtogatott" vagy "monoacél" stb. az adott kard. A jelenlegi csúcskategóriás acélok mindenfajta hajtogatás és lágyabb mag stb. nélkül is tudják ugyanazt, mint a tradicionális japán kardok vagy talán még többet is. Leon Kapp, Yoshimura Kenichi és egyéb magyar nyelven elérhető könyvek is alátámasztják mindezt. A másik tipikus feltüntetett érték az szokott lenni, hogy 60 - 40 HRC, ami a penge keménységére utal. Ez azonban szintén keveset árul a kardról és felveti annak a kérdését, hogy vajon az 58 HRC rosszabb-e, mint a 60 HRC és a 62 HRC keménységű kard akkor valóban többet ér-e 50.000 Ft.-tal. Ez is csupán egy marketing fogás, amire jó hivatkozni, de valójában a használhatósággal kapcsolatban kevés információt nyújt. Pláne akkor, ha még azt sem tudjuk, hogy mire fogjuk használni. Szamuráj páncélos ellenféllel valószínűleg csatában ritkán találkozunk vagy éppen kicsi az esélye, hogy karddal párbajozunk, ezért a gyártóknak sincs gőze arról, hogy vajon a 60 HRC kard jobb-e párbajban, csatában, háborúban, mint mondjuk az 58 vagy 55 HRC keménységű kard. Ráadásul a rugalmasság, súly, súlypont még fel sem merült, amik legalább ennyire fontos jellemzői egy kardnak. Másrészről soha nem fogjuk tudni biztosan, hogy adott gyártó kardja tényleg adott keménységű-e. Legfeljebb élezés közben jöhetünk rá erre, de az megint egy másik téma. 

A problémával a japánok is szembesültek és a Toyama ryu relatíve új kardvívó irányzata, melyben nagy hangsúly van a vágáson úgy hidalta át a problémát, hogy megadta, hogy mit kell tudnia átvágnia a kardnak. Ha arra képes csorbulás, élvesztés stb. nélkül, akkor megfelelő. Nagyjából ez maradt a mai napig is a legelfogadottabb marketing érv is. Erről folyamatosan különböző videókat is megosztanak adott gyártók vagy a megbízott vloggerek, hogy milyen sokat is kibír adott kard és hogy mennyi mindent átvág. Bármennyire is ostoba dolognak tűnik, disznókat darabolni egy gyártó videójában vagy satuba fogva 90 fokban meghajlítani, majd mutatni, hogy visszanyerte eredeti formáját, legalább annyit tudni fogunk, hogy ezt a strappát bírja. Minden más esetben a sötétben tapogatózunk. Régen Japánban nem malacokat, műanyag palackokat, hanem embereket daraboltak. A marketing értéke pont ugyanaz volt, hogy adott kovács szabványa alapján készült kard "erre és erre képes, vegyél ilyet". Elmondható tehát, hogy ha vágni is szeretnénk vagy kell az adott harcművészeti stílusban, akkor azért körültekintően kell választani és vélhetően drágább eszközt kell beszereznünk. Azonban ebben az esetben sem a minőség záloga a fent említett megannyi tényező. 

Összefoglalva: 

A penge készítésének módja nem feltétlenül van összefüggésben a penge vágóképességével abban az értelemben, hogy egy modern kohászati acél mindenfajta hajtogatás és hamon stb. nélkül képes arra, mint a tradicionális eljárással készült katana. Nyilvánvaló, hogy a kézi munka és a rászánt rengeteg munkaóra hozzáadott értékként határozható meg, mely az árban is megnyilvánul. Amennyiben a karddal nem szeretnénk vágni, bárki bármit is állít, a 25.000 - 40.000-es kínai katana is megfelelő, melyet bármelyik hazai webshopból is beszerezhetünk. Érdemes körülnézni mert az árrés természetesen igen nagy. Viszont ezekből a kardokból éppen a hozzáadott munka mennyisége és a felhasznált anyagok minősége fog hiányozni. Acél helyett ötvözet, selyem helyett nylon szálból lesz a markolat fonása és lehetséges, hogy a tok hamarabb elhasználódik és javításra szorul, de ez az a kompromisszum az alacsony árért. Adott esetben iaido gyakorlásra éppúgy megfelelő lesz. 

A külföldről, internetről nagyjából beszerezhető 50.000 - 60.000 Ft.-os javarészt kínai kardok már vágásra is használhatóak, de hozzá kell tenni, hogy annak ellenére, hogy baj nélkül számtalanszor vágtam ilyen karddal, akinek eladtam, az első alkalommal sajnos elgörbítette. Persze láttam több, mint tíz évvel ezelőtt 140.000Ft.-ba került, eredeti SanMai szerkezetű katana-t is 2 helyen elgörbülni egyetlen vágás alkalmával. 

A következő kategória már jelentős ugrás árban és a 130.000 - 150.000 Ft.-. Ez a ColdSteel és a CAS Iberia Hanwei katanák világa. Ezek már minden igényt kielégítenek és sok esetben gyártói garancia is jár melléjük. A ColdSteel warrior sorozata már több generációt leszolgált. Rengeteg tartalék van a pengékben és gyakorlatilag elpusztíthatatlanok. Nyilvánvaló, hogy ezek robosztusabb pengék és modern acélból készültek mindenfajta hajtogatás vagy agyagos kitakarás nélkül. Súlyban sem a könnyebbek közé tartozik, de egyes irányzatokban, mint amilyent mi is gyakorlunk 20 éve, kifejezetten előnyös a súlyuk, súlypontjuk. Azt is meg kell azonban vallani, hogy egész napos edzést ilyen kardok használata mellett, tokból ki - tokból vissza stb., nem biztos, hogy érdemes erőltetni. Ezek a kardok vágásra valók és ahogy a gyártók borzalmasan buta marketing videóin látszik, mindent elvágnak. Sajnos egyes szériák tokja szériahibás és minden használat nélkül megreped stb., de ennek ellenére is bőven megéri ilyen kardot vásárolni mert egy életet leszolgál és nem kifejezetten kényes. 

A Hanwei kardok könnyűek, rugalmasak, vágásra is alkalmasak ebben az árkategóriában (120.000 - 140.000), de közel sincs bennük annyi tartalék, mint a ColdSteel-ben. Tehát görbíthető, a fényezése stb. könnyen leamortizálható. Főleg eszetlen vagy jó szándékú, de amatőr kezelés mellett. Viszont cserébe valódi hamon, igényes markolat és tok jár a használónak a pénzéért. Ami hatalmas előnye ennek a kardoknak, hogy adott típushoz passzoló tokot is lehet bármikor újrarendelni (nyilván annyiért, amennyiért már egy olcsóbb kínai kardot is vehetünk). Sajnos a ColdSteel ilyesmivel nem foglalkozik, tok nem újrarendelhető. Iaido gyakorlásra vélhetően a Hanwei szélesebb réteg számára kedvezőbb választás, pláne, ha olykor még vágni is szeretne az illető.
A hazai kardkészítő mesterek munkái közül nyilvánvalóan találhatunk minőségben bőven alkalmasat vágásra vagy éppen iaido gyakorlásra is, de nem a mesterek ellen szól, hogy javarészt az árban a 140.000 Ft.-os határ alá vélhetően nem tudnak menni. Egyszerűen a sorozatgyártással árban nem lehet versenyezni. Mivel témafelvetésünkben az ár/érték viszony is előkerült, ezt nem hallgathatjuk el. 

Zárás

Egy a katana-val foglalkozó csoportban lévő tagok véleményét kérdezve, talán a következő opcionális összegzés adható meg a minőség tényezőjeként

Vágóerő
A katana penge típusától (hajtogatott acél, monoacél stb.) és készítésének módjától (tradicionális vagy modern) függetlenül képes legyen károsodás (görbülés, csorbulás, törés) és jelentős élvesztés nélkül a szabványos 6 vágás (Toyama ryu „Rokudan giri”) elvégzésére egy 180 x 100cm-es, legfeljebb 18cm vastagságúra összetekert, vízbe áztatott tatamin vagy legyen képes ezzel egyenértékű zöld bambusznád elvágására ugyanilyen feltételek mellett. A penge anyaga, készítésének módja nem releváns, ha a fentebb megadott feltételeknek a katana megfelel. A kard súlya a biztonságos használat miatt tok nélkül nem lehet 0,9 kg-nál kevesebb (felső határ nincs, csak a hosszra vonatkozóan).

Megjelenés
Megjelenésére jellemző a harmonikus egység, a felhasznált anyagok és színek megfelelő párosítása, melyek a használhatóságot (pl.:tameshigiri, iaido, battodo, kenjutsu, iaigutsu stb.) nem rontják, a biztonságos kezelést nem veszélyeztetik. A felhasznált anyagok minőségére jellemző, hogy szakszerű és aktív használat mellett sem jellemző rájuk a rövid időn belül bekövetkező jelentős állagromlás (pl.: szakadás, fakulás, felfeslés, felpattogzás, elszíneződés, jelentősebb kopás stb.), függetlenül a felhasznált anyagok típusától és módjától. A minőségi modern, nem japán készítésű katana markolata, tokja rendelkezik a tipikus japán kardszerelékek szerkezeti egységeivel - tok esetében koiguchi, kurikata, markolat esetében fuchi kashira, menuki (kivéve shirasaya, shikomizue). A kardszerelékek formája és megjelenése kétséget kizáróan segíti annak kizárását, hogy nem katana típusú fegyverről van szó – stílusjegyeiben igazodjék a japán kardkészítés korszakainak valamelyikében beazonosítható sajátosságokhoz, függetlenül attól, hogy több korszak tipikus jegyeit is akár egyszerre felhasználja. A markolatban a penge rögzítése biztonsági okokból csakis a penge markolattüskéjén és a markolat anyagán is átmenő, csapos, csavaros stb. rögzítéssel elfogadható.

A penge hosszára vonatkozóan az 1645. évi japán rendelet mérvadó (± 3% a metrikus rendszer és az eredeti japán mértékegységek konvertálás miatt)
- Ko-Wakizashi (rövid wakizashi) 30cm-nél hosszabb és 
legfeljebb 45cm 
- Chu-Wakizashi (közepes wakiashi) 45.5cm-től 54cm-ig 
- O-Wakizashi (hosszú wakizashi) – 60 – 65cm között
- Tanto 30cm-nél rövidebb
- Katana (és Tachi) – 60cm-nél hosszabb és nem o-wakizashi

A penge formájának tipikus jegyei, részletei (hegy, keresztmetszet, élkiképzés, íveltség, vastagság, szélesség stb.) megfeleltethetők legyenek valamelyik tradicionális japán kard formájának, ezen jegyek beazonosíthatók legyenek (pl.: shinogi-zukuri, hira-zukuri, shobu zukuri, unokubi zukuri stb.). A stílusjegyek összessége zárja ki annak lehetőségét, hogy nem katana típusú az érintett vágókard - stílusjegyeiben igazodjék a japán kardkészítés korszakainak valamelyikében beazonosítható sajátosságokhoz, függetlenül attól, hogy több korszak tipikus jegyeit is akár egyszerre felhasználja, sajátosan variálja – tehát nem feltétel a korhű vagy pontos másolat.

Összességében a kardrántás gyakorlására elegendő lehet egy olcsóbb kínai katana is, mely megvásárolható 25.000 - 35.000Ft.-ért a legtöbb hazai webshopban is. A szerelékek minőségében azonban ilyenkor kompromisszumot kell vállalnunk. Ahol vágás is szóba kerül ott is lehet kínai katana vásárlásán gondolkozni, de ott már 2x és 2,5x-es szorzóval kell számolnunk és a külföldről rendelés kockázatát is vállalni kell (elveszik, vám stb.). Magyarországon 80.000 - 100.000Ft.- körül van a vágásra is alkalmas, nem egyedi készítésű kardok ára. 
A már említett ColdSteel katana 170.000Ft.-ért beszerezhető hazai forgalmazásban, még a Hanwei kardok is nagyjából ebbe az árfekvésbe tartoznak. Ha nem tudjuk megkerülni a vámot vagy másképpen megoldani, akkor sajnos külföldről legálisan ennél olcsóbban nem megoldható. A hazai kardkészítők vágásra alkalmas kardjai is a 170.000 - 200.000 Ft.-os árkategóriába esnek, cserébe egyediek.

Ennél olcsóbban már csak a használt kardok piacán találhatunk sorozatgyártású és minőségi kardokat, de a vélhetően ColdSteel vagy Hanwei katana 80.000 - 100.000Ft.- körül lesz csak olyan minőségben, amit nem kell felújítani vagy egyéb kompromisszumot vállalni.

Az itt felsoroltak személyes tapasztalatainkon alapulnak, amit mi a 20 év alatt szereztünk a saját kardvívó egyesületünkben. Tekintve a mi igencsak véges anyagi lehetőségeinket és az összegyűjtött ismereteinket, azt a tanácsot tudnánk adni, hogy érdemes egy olcsó kínai kardot tartani a kardrántás gyakorlására és egy (számunkra) drágább ColdSteel, Hanwei vagy azzal ekvivalens szintű és minőségű vágó kardot. Amennyiben pedig rendelkezésünkre áll a megfelelő anyagi fedezet, egy egyénre szabott, a mi kezünknek és ízlésünknek megfelelő hazai készítésű kard is kiváló lehet. Az antik, japán kard számunkra történelmi értéket képvisel, ezért rendszeres, heti használatnak és vágásnak biztosan nem tennénk ki, de ez hangsúlyosan csak a mi véleményünk és találkoztunk már sokfajta gyakorlattal és elképzeléssel. Egyiket sem tartjuk rosszabbnak vagy jobbnak, egyszerűen egymás mellettinek. 

Reméljük, hogy a választást és vásárlást azért valamennyire segítettük!

Inazuma Dojo - www.jikishinkageryu.hu