Már lassan féléve, hogy nem volt új blogbejegyzés. Ennek nem a téma hiánya az oka, hanem a legegyszerűbb ok, az idő hiánya. Azonban a rohanás mellett érdemes megállni egy szóra, melynek egy törölt facebook bejegyzés az apropója. 

A bejegyzést én töröltem és egy külföldi koryu harcművészetekkel foglalkozó zárt csoportban tettem. Egyszerűen régi vágyam, hogy Jigen-ryū (示現流) kenjutsu-t tanuljak, amit a kései XVI. században Togo Chui (1560–1643), másik nevén Tōgō Shigekata, Satsuma tartományban fejelsztett ki. Ma Kagoshima prefekturátus*. A téma szempontjából irreleváns, hogy miért vissza-visszatérő rögeszme ez nálam, de lelkesedésemet tovább tüzelte edzőtársam és barátom által küldött videó, ahol mindössze 2 percben utalnak az iskola egy speciális jellemvonására, amit eddig csak gyanítottam, hogy létezik.

Nyilván ismét újranéztem az összes bemutatójukat és feltűnt, hogy a japán harcművészeti rendezvényeken ebben az irányzatban is fel-fel tűnik európai vagy másképpen fogalmazva nyugati ember. Ezért gondoltam, hogy ismét felteszem az évente felmerülő kérdésemet, hogy elérhető-e Japánon kívül bármiféle csoport, dojo, klub stb. mert hogy nincs pénzem Japánba utazni. 

A válaszokra még csak nem is számítottam. Nyilván arra bátorítottak, hogy inkább tanuljak mást, ez csak Japánban elérhető. Nem akarom ezt sem taglalni, de Kagoshima Japán déli pontja és a tokiói repülő út legfeljebb csak az utazás fele és tekintve, hogy megjártuk barátommal Japánt, ismerjük az utazás költségeit és bonyodalmait. 

A másik válasz csoport, hogy Japánba utazni nem drága. Nyilván ezt nyugati barátaink írták és relatív kategória, de sok komment foglalkozott azzal, hogy ha nincs pénzem utazni, akkor egyáltalán miért is akarok ilyesmivel foglalkozni, hiszen akkor alkalmatlan vagyok Japánba eljutni és az igazi harcművészetet csak Japánban lehet megtanulni.  Tehát nem is értik a problémámat, mert az, hogy Európában akarok ilyesmit tanulni eleve problémás mert hát a minőség... Másrészről pedig nem is olyan drága, ha akarnék, simán eljuthatnék oda különben is. A harcművésszé válás lényege, hogy ilyesmire áldozunk stb. stb. stb.

Elsőként arra reflektálnék, hogy a "drága" és "olcsó" relatív kategória. Borzalmasan dühítő, hogy mások anyagi helyzete és élethelyzete és elszántsága között keresünk kapcsolatot. Nagyon örvendetes, hogy a külföldi kollégák nem szembesültek olyasmivel, hogy valakinek a terembérletre, edzőfelszerelésre sincs pénze, de ettől még ilyesmi előfordulhat, hiszen velem is előfordult és másokkal is. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha tudnék már rég elutaztam volna. Másrészről rengeteg színvonalas harcművészt ismerek hazánkban, aki talán ha egyszer volt Japánban, de olyat is ismerek, aki kiváló szakember és emberileg is valódi tanító, de Japán közelébe sohasem jutott. Cáfolnám, hogy a kereseti viszonyok és a minőség között bármi kapcsolat lenne, ahogy a nemzetiség, állampolgárság és minőség között sincs. 

Sajnálatos, hogy nyugati emberek táplálják és tüzelik azt a nettó sztereotíp és rasszista nézetet, hogy minőségi harcművészeti oktatás csak Japánban van és csak japán mesterektől elérhető. Sajnálatos nézet, hogy a drága felszerelés, edzőeszközök kizárólagosságot élveznek és hogy más eszközzel nem lehet boldogulni. Másrészről érdemes azon elgondolkozni, hogy Japánban hányan űznek koryu harcművészetet és hányan Japánon kívül. 

A "csak japán felszerelés, csak japán edzőtábor, csak japán mester" teória oktatás módszertanilag cáfolható, melynek cáfolatát a következő részben be is mutatom és le is vezetem. Elitista és rasszista nézetek sora terheli a mai napig a japán harcművészetek világát és sajnos nagyon sokan terjesztik a minőség mítoszát nettó előítéletekre alapozva. Nyilván számtalan pozitív példa is beazonosítható, de számomra nehezen akceptálható hogy nyugati emberek ellentmondásos módon amellett érvelnek, hogy csak a japán minőségi és eredeti, miközben maguk sohasem válhatnak azzá, tehát a gyakorlásuk és céljaik válnak értelmetlenné és céltalanná! Szerencsére hazánkban erre számtalan cáfolatot tudnék felhozni és számtalan kitűnő magyar harcművészt megnevezni. 

*Kendo: Elements, Rules, and Philosophy, Jinichi Tokeshi, University of Hawaii Press, 2003, ISBN 0-8248-2598-5, p6